Kedves Admin!
Most igyekszem válaszolni a „Namégegyszer” kezdetű leveledre.
Úgy tűnik tévedésben éltem, hiszen meg voltam győződve arról, hogy a Pádis Nemzeti Park.
Mentségemre szolgáljon, hogy a neten gyakran Nemzeti Parkként említik.
(PL.:
www.remeteturul.ro/hu/padis-nemzeti-park.html)
Itt az Infon a Turisztikai Park elnevezést találtam.
A térkép is természetvédelmi területet jelöl, nem nemzeti parkot.
Így már érhetőbb, hogy miért lehet letérni és össze-vissza kószálni
–akár terepjárókkal is-
a jelzett utakról, s miért lehet arról panaszokat olvasni, hogy
hétvégeken sokan nem tudnak éjszaka pihenni a bulizóktól a Glavoj réten.
Azt írod: „A túravezetők nélkül útrakelők számára marad a Bihari Hegyimentők által kiadott és itt a lapon is megtalálható javaslat arról, hogy az egyes utak évszakonként milyen nehézségi fokúak, milyen szintkülönbségek vannak stb. „
Ez valóban így van. Nagyon szép, részletes, profi összeállítás, bővelkedik
szükséges adatokban. Köszönet érte.
Azonban ezekből a leírásokból nem mindig tudom meg, hogy egyik-másik
útvonal számomra is nehéz-e?
Nem a hosszú, nagyszintes túrákra gondolok, hanem például
A Csodavárra, Szamos-bazárra, Galbena-kőközre.
Ha azt modod: erre valók az utikönyvek! Igazad van.
Azonban azt nem tudtam beszerezni. Nem is igérik, hogy lesz.
A Galbenát kéne megjárnom, és próbálom megtudni, mennyire tériszonyos?
Megnéztem egy csomó kis videót róla. Emlegetik a tériszonyt.
De mit látok? Kis magasságban a patak fölött csimpaszkodnak a drótokon.
Elolvastan jónéhány fellelhető leírást is. Nem lettem okosabb.
Jó, arra figyelmeztet, hogy ha fentről jövünk, húzós a barlang kijárata, mert csúszik.
Nálad a nehézségi foka: magas.
A sherppa.ro a három népszerű körtúráról:
„A túrák közepes nehézségűek, de átlagos erőnléttel is teljesíthetők. „
Átlagos még vagyok.
Ugyancsak most olvastam, hogy a Csodavárnál sokan nem tudják,
hogyan, melyik kövek között vezet az út a barlangi átkeléshez…
Amikor panaszkodom, hogy több lánc kéne, hogy biztonságosabbak
legyenek az útvonalak, nem megértéssel, és a jogos igényem
megerősítésével találkozom, hanem felfortyanásokkal:
-Akkor ne menj oda! Nem neked való!
Nagyon sok láncos, létrás, sziklatálcás, doronghidas, doronglétrahidas útvonalon
járkáltam az utóbbi években. Szeretem a kanyontúrákat.
A Pádisban a Meleg-Szamos fölött az Aragyásza barlang felé a kelleténél –kb 1 m.-
később kezdődnek a láncok, és túlzottan belógnak, vagy kivannak szakadva
a rögzítési pontok amiatt lógnak szakszerűtlenül.
A barlang előtti leereszkedésnél sokat segítene néhány kapaszkodó a lábaknak,
és szintén túlzottan belóg a lánc.
A Csodavár külső várudvaráról való kikapaszkodáskor a murvás-apróköves
felső meredek szakaszról nagyon könnyű visszasodródni, hiányzik a
a biztonságot nyújtó megkapaszkodási lehetőség.
(Lánc, kötél, korlát… bármi, amit megfoghatsz, ha kipörög a lábad).
Hegyimentés.
Örömmel olvastam Pintér István nyilatkozatát, hogy a via ferrata jellegű
útvonalakon a segítőfelszerelés hiánya miatt nem történt baleset.
Ez nagyon jó! Meg aztán nagyon tud bennünk dolgozni az
Adrenalin, amikor úgy érezzük, hogy az életünkért kaparunk!
))
Azt írod:
„A hegyimentők többször felvetették: aki saját felelősségére, hivatásos túravezető nélkül indul el és balesetet szenved, fizetni fogja a kiszálló hegyimentők költségeit éppúgy, mint bármelyik „normális” országban.”
Úgy gondolom, hogy ha elérhetőek lesznek olyan információk, amik alapján pontosan
megtudhatja minden útrakelő, hogy melyik útvonalon mire vállalkozik, akkor valóban megfontolható a fizetős mentés.
Mondjuk nem öröm, ha fizetni kell, de esetenként teljesen jogos.
A Magas Tátrában már van fizetős hegyimentés.
A közelmúltban még olyan infókkal rendelkeztem, hogy abban az esetben
fizettetik ki a mentés költségeit, ha a hegymászó/turista nem rendelkezik
az elvárható felszereléssel, és a felszerelés hiánya hozzájárult a mentés szükségességéhez,
illetve, ha letért a jelzett útvonalról. –Nemzeti Park-
A regisztrált hegymászók más elbírálásban részesültek.
Viszont egy újságcikk szerint már minden mentés fizetős.
A hegyimentők magyar nyelvű honlapja erről nem tájékoztat:
www.vysoketatry.org/hegyimentok/index.html
Az általuk elvárt felszerelés majdnem megegyezik a Pádisban is elvárttal:
Ami nem maradhat ki egy hátizsákból:
- esőkabát (nem széldzseki!)
- étel, ital, energiaszelet, csokoládé
- térkép
- elemlámpa
- mobiltelefon (segélykéréshez)
- napszemüveg, naptej, napvédő krém leégés ellen
- esős, sáros időben, kanyontúráknál kamásli ajánlott
- hűvösebb időszakban: poláröltözet, sapka, kesztyű.
Úgy gondolom, hogy a három fő atarakció: Csodavár, Szamos-bazár, Galbina konszolidált módon fizetőssé tétele sokat lendíthetne a Pádis turistaparadicsommá fejlesztésén.
Egy kulturált Glavoj kemping sem rontana a helyzeten.
Meggyőződésem, hogy nem a turisták szemetelnek.
Mi részt veszünk szervezett túrákon is. Több társasággal is.
Még soha nem láttam, hogy valaki eldobta volna szemetet.
Agyon is csapnák a többiek!
Lehet, hogy néhány helyen nem ártana két nyelven kitenni ennek a
Tátra Hegyimentőinek a honlapján található 11 parancsolatnak
A Pádisra aktualizált változatát:
A hegymászók 11 parancsolata
Mielőtt túrára indulsz, gondosan tanulmányozd mindazokat a lehetőségeket és utakat, amelyeket a túra megszakítása esetén a visszafordulásra felhasználhatsz!
Időt bőven hagyj mindenre! Inkább a sátradban ebédelj, mint a sziklafalban vacsorázz! Soha nem indulhatsz túl korán!
Ha veszélybe kerülsz, ne habozz! Gyorsan, de megfontoltan döntsd el, mi módon kerülhetsz ki belőle! De a végrehajtás ne legyen kapkodó, nehogy emiatt még nagyobb bajba kerülj.
Ügyelj az objektív veszélyekre!
Bizonytalan idő esetén az indulás előtt készíts mérleget: az egyik serpenyőbe a vállalkozási kedved, a másikba a körültekintést és az óvatosságot vesd!
Hirtelen időváltozás vagy úttévesztés esetén ne erőszakold a túra véghezvitelét! Mindaddig megismételheted azt, ameddig élsz. De élve talán csak úgy maradsz, ha visszafordulsz! (Ne feledd: a hegy megvár!)
Tudod mikor kell a legjobban vigyáznod? Ha túljutottál a nehézségeken! Kiváló hegymászók lelték halálukat könnyű terepen könnyelműségük miatt.
Ha vezetsz, légy tekintettel túratársaid képességeire! Ha bárkitől többet követelsz, mint amit tud, ugyanúgy jársz, mint amikor saját képességeid becsülöd túl.
Az egyedül járás még a turistáknak sem ajánlatos! Az egyedül járó hegymászó az életét teszi fel tétként egy szerencsejátékban.
A menedékházba nem a pénzedért fogadnak be, ne lépj fel túlzott igényekkel! És ne alacsonyítsd le kocsmává! Az alkohol különben is veszélyes túratárs!
Meg kell tanulnod, hogy bajban hogyan segíthetsz másokon és magadon. A mentés módszerét és gyakorlatát hibátlanul kell tudnod. Ha jól alkalmazod, emberéletet menthetsz meg. Gondolj arra, hogy a legjobban felkészült hegymászó is kerülhet objektív veszélybe, vagy egyszer ő is elkövethet hibát!
Üdv: Műhód
